XVIII. Moon & IX. Hermit & 8 of Fire & 2 of Water & Fő energia: II. High Priestess

Szoktál mély, lelki beszélgetést folytatni hozzád közel álló, szeretett személlyel? Vagy inkább csendesen, magányos remete módjára, hurcolod magadban a téged foglalkoztató mélyreható kérdéseket, gondolatokat, érzéseket? Van egyáltalán bárki az életedben, akivel nem csak a felszínt karcolgató témákról szoktál beszélni? Olyan témákról, amik meghaladják a "mit fogsz főzni a hétvégén?"; "megnézzük együtt a meccset?"; "a munkahelyem maga a pokol" témakörét... Fontos beszélgetni a hétköznapi történésekről is; laza, könnyed témákról, amik kikapcsolnak, felfrissítenek. A legnagyobb élmény a világon összegörnyedve kacagni, miközben már folynak a könnyeid a nevetéstől, és majd bepisilsz... Ez az érme egyik oldala; a vidámság, a derű, a felszabadult hahotázás ideje...; amibe persze belefér a könnyed csevej. Az érme másik oldal, a mély, lelki tartalmakról való beszélgetés..., órákán, éjszakákon, napokon keresztül.
A gyerekeiddel mi a helyzet? Szoktatok "lelkizni", beszélgetni?
Meg mersz nyílni bárki előtt őszintén? Vállalva mindent, amit magadban hordozol?
Van olyan társad az életben, aki ugyanezt meg meri tenni előtted; vállalva minden fényt és árnyat, ami a lelkében rejtőzik?

Kulcs-gondolatok a mai napra érkezett kártyákhoz:

• XVIII. Hold:
  A BEAVATÁS kártyája. Legmélyebb félelmeinkkel való szembenézés; valódi énünk felfedezése. A Hold lélekszimbólum; a hozzá kapcsolható fogalmak: rejtély, titok, homály, álmok, változás, átalakulás... (Halak zodiákus: tudatosodás, elmélyülés, titokkutatás, összegzés)
• IX. Remete:
  Belső világunk megismerése; önvalónk megtalálása. A lélek, mint belső iránytű a "vezérlő csillagunk"; mely által rálelhetünk a belső békére, saját középpontunkra. A belső összpontosítás jelképe.
  (Szűz zodiákusa: életünk dolgait helyre tenni/rendbe tenni)
• Botok 8:
  Nyitni új szellemi horizontok felé. Itt az ideje a cselekvéssel együttműködő kommunikációnak! Gyors változások előhírnöke.
  (Merkúr a Nyilasban: eszmecsere az igazságról; beavatás a magasabb összefüggésekbe)
• Kelyhek 2:
  Nyisd ki a szíved! Két lélek egyesülése, egymásba fonódása: a lelki társak megjelenítője. Együttműködésen, bizalmon, és szereteten alapuló, örömteli lelki kapcsolat.
  (Vénusz a Rákban: érzelmi harmónia; lélekszerelem)
• Fő energia: II. Főpapnő:
  Védelmező kártya. Bízz a belső hangodban! A lelkeket kristálytisztán látó gyógyító. A titkos tudás őrzője; az éteri energia közvetítője. 
  (Hold: lélekszimbólum; átalakulás; változás; álom; a láthatatlan és látható együtt; anya archetípusa)

Felgyorsult világunkban, az elidegenedés korát éljük. Egyre kevesebb a személyes kapcsolat; egyre kevesebbet beszélgetünk; egyre kevesebb időt szakítunk egymásra; egyre több időt töltünk telefonunk magányában. Néha kapcsolódunk egymáshoz: egy-egy hétvégi kiruccanás, kerti összejövetel; vagy nyaralás idejére; de hol vannak a szürke hétköznapok? Mi a helyzet a szerda estével? Vagy a hétfő délutánnal? Amikor csak munka utáni fáradt "hazaesés" van: leckeírás, vacsora, külön óra, tévé nézés; rosszabb esetben (lássuk be komoly társadalmi probléma az alkohol fogyasztás) sörözés, borozás... A lazuláshoz, a kikapcsolódáshoz valóban elengedhetetlen az alkohol? Tiszta tudattal már annyira elviselhetetlen az élet, akkora a szenvedés foka, hogy nem tudjuk magunkat jól érezni? Nagyon szomorú!
Otthon a négy fal között, egy szürke hétköznapi este van idő egymásra? Fordítunk figyelmet arra, hogy mi történt a másikkal napközben? Legyen az a társunk, vagy a gyermekünk. Vannak közös esti beszélgetések? Van valódi, koncentrált egymásra figyelés? Nem arra gondolok, amikor robot szerűen megkérdezed, hogy: "mi volta ma?"; erre a válasz többnyire: "semmi", vagy "semmi különös". A rutin kötelesség ezzel letudva; mindenki mehet a "saját útjára". Ilyen a társas magány; amikor egymás mellett élünk; közösen tartunk fent egy háztartást; közösen oldjuk meg a fizikai feladatokat, esetleg nehézségeket..., de igazából semmi közünk nincs egymáshoz (ez párkapcsolatra, és szülő-gyerek kapcsolatra egyaránt vonatkozik!). Az ilyen kapcsolat egyszerű érdekkapcsolat, lakótársi v-iszony.

Egy igazi kapcsolat ettől mélyebb, tartalmasabb, és őszintébb. Lehet beszélni arról, hogy mi történt velünk aznap; az események, emberek milyen érzelmeket váltottak ki belőlünk: ami számunkra kellemes, vagy kellemetlen volt. Meg lehet beszélni, hogy egy szituációt hogyan láttunk, hogyan értelmeztünk; milyen összefüggéseket fedeztünk fel az emberi kapcsolódásainkban, vagy önmagunkban. Ki lehet tágítani a beszélgetés tartalmát és minőségét. Ez által közelebb kerülhetünk egymáshoz, mert egymás olyan "rétegeit" ismerhetjük meg, amiket csak mélyreható, komoly beszélgetések során van lehetőségünk felfedezni. Vannak izgalmas témák, amikről lehet este fáradtan is beszélgetni. Felfedhetjük egymás előtt rejtett belső kincseinket; a bennünk lakó megfigyelő tapasztalásait, élményeit, megfigyeléseit, információit.
Ne gondold, hogy a gyerekek nem nyitottak az őszinte, tiszta, szeretetteljes, lelki kommunikációra! Ó, dehogynem! A gyerekek ilyen értelemben mintát követnek. Ha azt látják, hogy anya és apa odafigyelnek egymásra, beszélgetnek, értékes, vagy vicces, akár hétköznapi, akár nehéz, komoly mély tartalommal rendelkező témákat is megosztanak egymással, és beszélgetnek; akkor ezt fogják ők maguk is tenni, követni fogják a látott példát, és fognak beszélgetni; belső késztetésük lesz arra, hogy nyílt, őszinte beszélgetéseket kezdeményezzenek. A szülőkkel is! Meglepetten hallgattam, hogy a kamasz gyerekek maximum havonta egyszer próbálnak meg beszélgetést kezdeményezni a szülőkkel; ami jó esetben pár mondat; de alapvetően nem osztják meg érzéseiket és gondolataikat; elvannak a saját külön világukban, a netes oldalakon a haverokkal. Nekem ez nagyon furcsa. Millió nehézséggel küzdünk - mint bárki más -, nálunk is vannak kamasz nézetletérések; de szinte minden nap beszélgetünk a gyerekekkel. A kamasz gyerekeim maguktól mondják el, hogy mi történt velük aznap; mi hogyan érintette őket; megosztják örömüket, bánatukat; ha szükségét érzik, tanácsot is kérnek. Arról már nem is beszélve, hogy rengeteget szoktunk viccelni, és nevetni.

Az önismeretnek; a saját félelmeinkkel való szembenézésnek; az érzelmeinkre való tudatosodásnak; a saját belsőnkben zajló folyamatok harmonizálásával; az őszinte megnyílással és önmagunk felvállalásával javulnak az emberi kapcsolataink is. A gyerekeink tanulnak tőlünk - lássanak bármit a szülőktől, az előbb-utóbb beépül az ő életükbe is. Nagyon fontos a nyílt, őszinte kommunikáció: önmagunkról. A környezetet szidni, kibeszélni, ítélkezni más élete felett..., nem nagy teljesítmény; bárki képes rá, nem szükséges hozzá önuralom, emberismeret, önismeret és szeretet.
Belső világunk megismerésére, és a lelki beszélgetések fontosságára hívják fel a figyelmet a mai napra érkezett kártyák. Az önismeret az alapja, a tisztán látásnak, a rejtélyek megfejtésének, az emberismeretnek, de még az őszinteségnek is. Amíg nem ismered önmagad, addig nem nagyon tudod őszintén kinyilatkoztatni önvalód. Önismeret nélkül félrevezetsz mindenkit, még ha ez nem is szándékos. Tisztába kell jönni önmagaddal, hogy a valóságról tudj kommunikálni; hogy hiteles, és őszinte tudj lenni.
Önmagunk megismerése, ítélet mentes elfogadása, és szeretete elengedhetetlen az önazonossághoz; és szeretetteljes élethez.

Szeretettel, Mika Gabi

"Az élet nem más, mint lelkünk tudattalan tartalmainak a sztorivá válása." /Müller Péter/