XVIII. Moon & VI. Love & I. Magician & Queen of Water & fő energia: XX. Call

Az égiek nem engednek "lazsálni"... Értem én, hogy amíg nem "ugrottunk meg" egy feladatot, addig nem léphetünk tovább; de újra-és újra új nézőpontokat hozni, ugyanazokhoz a minőségekhez - majdnem ugyanazon kártyákhoz - próbára teszi a képességeimet. Valójában az elmúlt egy hét írásai után (beleértve a május havi üzeneteket is); elintézhetném annyival, hogy "lelked tiszta hangját követve, saját félelmeidet meghaladva; hozz meg egy fontos döntést, melyhez hű maradsz egész életedben; a döntés, a választás a te kezedben van, hisz te vagy életed varázslója!". 

Kulcs-gondolatok a mai napra érkezett kártyákhoz:

• XVIII. Hold: Ismerd fel, milyen félelmek irányítják életed! Bátran, tudatosan vedd át az irányítást!
• VI. Szeretők: Élj szívből! 
• I. Mágus: Mindent te magad irányítasz.
• Kelyhek Királynője: A gyógyulás: lelkünk tiszta hangjának követésében rejlik - hallgass az intuíciódra! 
• Fő energia, XX. Ítélet: Teljes átalakulás: "újjászületés"; önmagunk megtalálása.

A május hónapra szóló gyönyörű üzenetnek, tudod mi,-és ki az akadálya? Te magad(!); az hogy elhiszed a saját félelmeid. Soha nem hiszünk a szeretet hangjának: kételkedünk, bizalmatlankodunk, azt hisszük átvernek, manipulálnak, becsapnak - "túl szép, hogy igaz legyen" gondolata tőrbe csal bennünket. Bezzeg a félelmünk hangját; minden fenntartás nélkül elfogadjuk, és hallgatunk rá. Hát nem őrület?
A szeretetet eldobjuk magunktól; mert félünk. Félünk, hogy elveszíthetjük; vagy nem is vagyunk rá érdemesek... Csak egy illúziónak, egy délibábnak tartjuk. Aki szeretettel létezik; szeretettel fordul embertársai felé; azt pedig lesajnáljuk - megalkotjuk a 'materializmus kábulatától részeg' ítéletünket -, hogy "egy idealista, a föld felett lebegő; nem életrevaló" csodabogár; egy különc. Sokszor azt érzem, hogy vagy nagyon át lettünk verve; vagy egyszerűen csak kifordult a világ önmagából... 

Át lettünk verve?! Ez egy messzire vezető kérdés. Egyszerűen kérdés feltevés szintjén: a vallás és az egyház véleményed szerint egy és ugyanaz? Ugyanazokról a minőségekről beszélünk? Egyáltalán miért kezdtem el erről írni? A válasz egyszerűbb, mint gondolnád. Gondolkodásmódunk gyökerét alapvetően meghatározó és formáló erőről beszélünk; ami létezésünk minőségét akkor is befolyásolja, ha nem hívőként élünk. Szerintem az eredendő - és legnagyobb - probléma, hogy a kereszténység: istenfélő hitre épül. Félni kell az Istent. A hideg is kiráz ettől a gondolattól... FÉLNI; még véletlenül sem SZERETNI!? Jézus tanításai gyönyörűek és tiszták; soha nem tanított minket félelemre! Hogy is taníthatott volna ilyenre; mikor Isten és ember elválaszthatatlanok. Olyan, mintha azt mondanám: "félj a szívedtől!". Viccesen hangozna... A vallás és az egyház ma már két külön kategória; a hasítás megtette "jótékony" hatását. Bár ez nem meglepő; mert ez az energia egyre inkább jelen van az életünkben. Folyamatosan arra törekszünk, hogy élesebb határokat, kontúrokat húzzunk: szétválasszuk az egységet; mikor amúgy is dualitásba születtünk. A szakadék mélyítésével - egyre távolodva az egységtől - csak szenvedésünk mértékét növeljük; és ezzel egyáltalán nem vagyunk tisztában! Elkeserítő; mert egyáltalán lenne szükségszerű, hogy így legyen! Amikor a világméretű (kollektív) szenvedés már elviselhetetlen, akkor a fájdalom súlya fogja "visszafordítani" a világot a helyes irányba; az egység, és a szeretet felé...; arra az útra, amit Jézus is tanított! Tanulhatnánk a "szép szóból is"; de az emberiség a tapasztalást választotta. Mindig, minden a szeretet felé terel minket; még a legsötétebb, legvadabb történések is, arra hivatottak, hogy felfedezzük általuk a szeretetet megtartó erejét! Pörgünk egonk körül, mint a búgócsiga...; eközben nem vesszük észre mozdulatlan középpontunkat: önvalónkat -; bedőlünk a látszatnak, a felszínnek, az illúziónak.

A vallások lényege, az EGYSÉG felé törekvés; nem a hasadék mélyítése (egyház)! A hasítás, csak a félelemet növeli; és egyre távolabb sodródunk a szeretettől; azaz Istentől. Fordítva ülünk a lovon! A félelemnek is van létjogosultsága, sőt érteleme! Oka van - mint mindennek -; nem véletlenszerű hiba az univerzumban. Félelemeink felismerése, és tudatosítása segíthet minket közelebb a szeretethez. Amikor felismerjük, hogy a félelem csak egy illúzió; akkor vagyunk képesek átlépni azt a bizonyos "küszöböt"; ami a félelem és szeretet között van. A félelemben nincs szeretet; csupán egy visszatartó erő. Visszatart attól, hogy felfedezzük a szeretet isteni minőségét szívünkben.

Napról-napra egyre jobban kikristályosodik előttem, hogy nagyon nehéz feladatra vállalkoztam a napi tarot írásával - meg úgy általában: az írásaimmal... Az önismereti útra mindenki saját akaratából lép: ez egy igazi szívből jövő döntés! Az önismereti munkát mindenki saját maga képes elvégezni; mindenki csak önmagán tud változtatni - saját maga tudja kinyitni szíve ajtaja, átadva önmagát az igaz szeretetnek. Ezekkel tisztában vagyok. De azzal is, hogy minden egyes írásom, mindenki számára mást-és mást jelent. Nincs két egyforma ember. Mindenkinek más a "szűrő berendezése", amivel az információt befogadja. Tudom, hogy írásaimmal felelősséget vállaltam. A szeretet minden körülmények között felelősséget vállal. A földi társadalmi berendezkedés pedig, pont arra épül, hogy a felelősséget áthárítsa; áttolja másra...; és csodálkozunk, hogy a szeretet, csak halvány reménysugárként létezik jelenleg az emberiség életében. A tarot-nak, bizonyos értelemben már semmi köze nincs az egészhez; írásaimhoz... Nem jövendőmondásról írok; nem jósolok meg senkinek-semmit! Kizárólag önismeretre buzdítok mindenkit; ehhez adok inspirációt; "elvetek gondolat magvakat"... A "magocskák" gondozása már mindenkinek a saját feladata, saját felelőssége. A saját "gyümölcsödet" te magad alkotod; a te varázserődre van bízva - te vagy a varázsló a saját életedben! A legbelsőbb igazságunk: a szeretet. Nincs tovább, és nincs több! Megfogalmazni, körülírni; szavakkal kifejezni lehetetlen. Erre még a mi varázslatos, ősi, édes anyanyelvünk: a magyar nyelv sem képes...; pedig rendelkezik a 'minden tudás bölcsességével'; de a szeretetet leírni; még ezzel a mágikus, csodálatos nyelvvel sem lehet...

Szeretettel, Mika Gabi

"A lelked nehéz, az életed is nehéz, de fölfedezed, hogy szárnyaid vannak! Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni, egyre gyorsabban, és merészebben mozgatni - és fölszállsz! És elhagyod a földet, mocsarat, és minden bánatot, gondot, nehézséget. És szállsz! Repülsz! Tiéd a kék ég. És a csillagos ég. A végtelenség... Nem köt semmi. Sem a saját lelked, sem egy vesztébe rohanó világ, sem egy beteg társadalom gondja. Szabad vagyok - ez öröm. És ami még csodálatosabb érzés: végre hazataláltál!" /Müller Péter/