XVIII. Moon & XX. Call & VI. Szeretők & Ace of Water & Fő energia: VIII. Strength

Minden nap, az önismeret útján járunk - a kártyákat mindig ezen szemszögből közelítem meg. A kártyajóslás - amikor jövőt jövendölünk - mindig nagyon "sikamlós" területnek tartottam; ma sincs ez másképp. A problémát abban látom; hogy egyrészt, "elültet egy gondolatot" az emberben, amit aztán tudat alatt szépen beteljesít. A másik gondom az vele, hogy könnyen lehet olyan mondatokkal befolyásolni, hogy "ha nem rezonál veled, akkor...". A legjobb szándék mellett is manipuláció "szaga" van; ráadásul olyan mértékű felelőtlenségnek tartom, amivel én se nem tudok, se nem akarok azonosulni. A kártyák - legyen az bármilyen: tarot, cigány kártya, Lenormand kártya, orákulum, vagy angyalkártya... - mindig arra hivatottak, hogy magunkban felfedezzük az energiákat; azt hogy milyen szinten működtetjük őket; mivel van még feladatunk, mire érdemes odafigyelnünk. Ugyanezt hivatott szolgálni az asztrozófia is; ami a legszemélyesebb önismereti utazás!
Rendszeresen írom a napi tarot blogot..., minden egyes nap nekem is adnak újat, vagy valami pluszt az életemhez. Vakfoltok, felismerések mindig vannak az életünkben; nincs olyan, hogy "már nincsen feladatom"; ha így lenne, akkor már nem lennék az élők sorában... - amíg élünk, addig minden egyes nap van dolgunk a jelen inkarnációnkban; addig van remény-és lehetősége a minőségi szintlépésre. A tudás; és a napi szintű alkalmazása-és működtetése között van különbség. A tudást alkalmazni-és megőrizni is szükséges; különben nem ér semmit! A mély, belső bizonyosságot, hogy a tarot egy önismereti út; a delphoi jósda bejárata felett álló feliratok is csak megerősítették bennem. A bejárat feletti homlokzaton, és mellette a kapu két oldalán; összesen három felirat állt:

• "Gnóthi szeauton": "ISMERD MEG TENMAGAD!" (Bejárat feletti homlokzaton középen.)
• "Metron ariszton": "Legszebb dolog a mérték / a nyugalom." (Kapu baloldalán.)
• "Méden agan": "Semmit sem túlságosan! / Tarts mértéket!" (Kapu jobboldalán.)

Kulcs-gondolatok a mai napra érkezett kártyákhoz:

• XVIII. Hold: A BEAVATÁS kártyája. Valódi énünk felfedezése. Átlépjük a "félelem küszöbét": felismerve a mélyben húzódó félelmeket; már képesek vagyunk meghaladni őket. A rejtett igazságok meglelése. 
• XX. Ítélet: Teljes átalakulás, kozmikus megújulás: az "újjászületés" minősége; amikor megtaláljuk önmagunk. 
• VI. Szeretők: Szívből hozott döntés. A választás és szerelem lapja. A harmóniát elérni a teljes odaadásban lehetséges.
• Kelyhek Ásza: Nyisd ki szíved! A feltételek nélküli szeretet bőségében létezni. 
• Fő energia, XI. Erő/Vágy: Belső lelkierőnk megélése; ami a teljes belső nyugalomban rejlik. Szenvedélyes odaadás egy "ügy" iránt. Ismerni belső "mélységeinkben" rejlő igazságokat; tudatosítani, hogy "mit is szeretnénk"...

A Hold és az Erő kártyák (ez utóbbi a Crowley-féle tarotban Vágy néven szerepel) mindig, komoly belső munkát kérnek tőlünk. Vannak olyan lapok, amik a könnyedebb megélésékre, az örömre tanítanak...; és vannak az önmagunkkal szembesítő - ebből kifolyólag nehezebb megélésű lapok. A belső utazás szerintem varázslatos... Felfedezni a félelmeinket, az akadályozó, gátló tényezőket; amik évek óta ott várakoznak a sötétben, hogy egyszer felfedezzük őket; hogy meghaladhassuk őket...; leránthassuk létezésükről a leplet; megszüntetve ezzel az önmagunkban hordozott illúziók egy részét; közelebb kerülve a bennünk élő szeretethez. Földi létezésünkben a teljes átalakulást kizárólag magunkban érhetjük el. Aki kint akar kizárólag rendet tenni, az sajnos tévúton jár...; hisz a külső "rendetlenségnek" mindig belső oka van: "A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban." /Hamvas Béla/.

Nehéz megélni és kifejezni azt, hogy mind különbözőek vagyunk, mások a megéléseink, a választásaink, a döntéseink...; mégis mindannyiunkban van valami közös; amit a "MINDEN EGY" fogalmával lehet meghatározni; ami nem más, mint a SZERETET. Ha kívülről úgy tűnik - a választások következtében -, hogy valaki nem a szeretetet éli; "ő egy rossz ember"; az csak a látszat... - eltávolodott a benne élő Istentől; ezért olyan tapasztalásokat választ, amivel a saját szenvedését folyamatosan fokozza... Furcsán hangzik, igaz? Pedig, pontosan ezen az úton fogja - idővel - feloldani a blokkokat, amivel elválasztotta önmagát az egységtől, a szeretettől, Istentől. Az univerzum törvényszerűsége - Isten rendje - szép lassan (akár életről-életre) visszatereli az egyetlen útra; ami "hazavezeti". A fájdalom és a szenvedés útja is a szeretet ösvényére terel minket.
Különbözünk, mégis egyformák vagyunk. A hibák is értünk vannak; ezért ne féljünk szembenézni velük! Nem kevesebbek leszünk felismerésük által - ez csak az ego félrevezető hangja - hanem képessé válunk meghaladni önmagunk sötét oldalát! 

Múlt héten szükségét éreztem, hogy kicsit töltődjek a természetben. Számomra, ezt a töltődést mindig a Pilis jelenti. Olyan energiákkal rendelkezik, aminek az erőterében, felébred bennem a bennem élő erő; a szeretet - a lelkem szárnyakra kap; és könnyebben boldogulok a hétköznapok feladataiban. Dobogókő tetején kiálltam a szélbe... csak néztem a tájat; a fény és árnyék játékát; ahogy fogócskáznak egymással az erdők tetején. Néztem, ahogy a táj egy részét árnyék fedi...; majd a szép lassan elöntötte a selymes, meleg napsugár és kitisztult a kép...; míg ami addig fénypompába ragyogott, elborította a sötétség. Megnyugtató volt nézni, ahogy a minőségek játszottak egymással... 

Nem kell félni a belső sötétségtől; mert mindig "megérkezik" hozzá a fényesség! Kéz a kézben járnak: fény és árnyék...; elválaszthatatlan egységet képeznek: egymásban nyerik el az értelmüket. Csak földi, emberi szemszögből minősítjük őket... Abban a pillanatban, hogy rálátásod nyílik a belső árnyékodra: észre sem veszed; de feltöltötted a fény minőségével - a láthatatlant láthatóvá tetted. Kihoztad a fényre! Az önismeret; belső működésünk felfedezése, önmagunk meghaladása a legszebb feladat, amire vállalkozhattunk; hisz általa kezdhetjük el élni az igaz szeretetet. A teljes odaadás nyugalmában élhetjük meg a harmóniát. Ehhez ismernünk kell magunk! Pucéran, kendőzetlenük kell a tükörbe nézzünk. Ehhez társaink fantasztikus segítőink utunk során - becsüljük meg őket, bármilyen tapasztalást is hoznak el életünkbe.
Többször találkoztam azzal a "gondolatmenettel"; hogy az önismeret: "fárasztó; nincs rá időm; nincs rá energiám", "a hétköznapi rohanásban, ez nem fér bele az életembe"; "kinek van erre ideje?"... Mindenkinek joga van a saját tempójában haladni - senki nem sürget. Egy dolgot viszont érdemes szem előtt tartani: önmagunk meghaladása nem elkerülhető feladat - legfeljebb elodázhatod, halogathatod. Ennek egy árnyoldalára fel kell hívjam a figyelmed! Mondok egy példát. Van egy autód. Az autód műszerfalán megjelenik egy hibaüzenet. Látod, tudod, hogy kellene a helyzettel valamit csinálnod; de nem foglalkozol vele; használod tovább. Idővel érzed, hogy már nem is működik jól; de még mindig nem fordítasz rá időt és energiát; mert "nincs rá időd, millió fontosabb dolog van az életben". Aztán egy napon - mikor egyébként nagy szükséged lenne az autódra - menet közben leáll. Se kép, se hang...; egy centimétert sem tudsz vele menni. Lehet nem törődni a dolgainkkal..., lehet egyéni prioritásokat felállítani. Mindenre lehetőségünk van; de az élet előbb-utóbb rákényszerít, hogy foglalkozz azzal, amivel feladatod van; amiért itt vagy; amiért megszülettél...

Érdemes időt-és energiát fordítani önmagunkra; a tudásunk bővítésére. Azzal, hogy kiszálltunk az iskolapadból, még korán sincs vége a tanulásnak...; sőt! Ekkor kezdődik az igazi nagy kaland; a nagybetűs élet leckéit kezdjük el tanulni; és mindaddig tart, amíg ki nem huny szemünkből a fény...
Áramolj a szeretetben; keresd Tenmagad(!): az isteni-és emberei minőségeket önmagadban! Fedezd fel a benned élő összes minőséget; és tiszta szívből dönts, az élet minden egyes helyzetében!

Szeretettel, Mika Gabi

"A szeretet nem múlik el soha, és az élet, bár átváltozik, de örök!" /Müller Péter/